2010. december 31., péntek

Best Of 2010

Ismételten itt az évvége. 2010 második felében a blog igencsak mellékvágányra érkezett. Nem tudtunk túl sok időt szentelni a folyamatos posztolásra, pedig az idei év zeneileg sokkal, de sokkal jobb volt, mint 2009. Úgy január, február környékén nagyon megijedtem, mert gyakorlatilag semmi jó új zene nem volt, néha már 1-1 szar lemezről győztem meg magamat, hogy 'figyelj, ez egész jó', aztán valahogy nyár lett és elkezdtek potyogni a jobbnál-jobb dalok. Olyannyira sok jó dal volt az elmúlt egy évben, hogy a tavaly előtti (azt még nem ezen a blogon publikáltam) és a tavalyi 100-as listáimhoz képest idén kötelességét éreztem, hogy 200-asat csináljak. Azért megijedni nem kell, annyi elképesztően sok időt nem fordítottam a dologra, csak előszedtem a dalaimat és egy karácsony-éjszakát rászántam a szortírozásra. A 200 is úgy jött ki, hogy erőteljesen megcsupaszítottam az első adagot, de azt kell mondjam, ami ebben a listában szerepel, az mind-mind baromira rendben van! Elmondanám egyébként, hogy egy abszolút szubjektív listáról van szó, van, hogy 4-5 dal is szerepel egy-egy lemezről és van, hogy olyan remixet is besoroltam, melynek nem az eredeti változata lett igazán 'sláger', nem az eredeti változatot szerettem meg igazán, tehát ez nem egy single-chart. A dalokra kattintva szinte mindenhol a videó linkje ugrik elő. Érdemes kattogtatni, mert idén rengeteg zseniális klip volt, de erre úgyis felhívom a figyelmet a rövid leírásokban!
Egy csodás kísérletezős chillwave lemezt adott ki kezei közül a How To Dress Well néven alkotó német Tom Krell. A Ready For The World tökéletesen tükrözi az album hangulatát.
A germán úriembert nem igazán kell bemutatni senkinek sem. A Yeah szakított az utóbbi évek brutálkodós vonalával és elindult egy sokkal lötyögősebb, űrdiszkó-orientált vonalon.
Az utóbbi években eluralkodott Wayfarer-láznak már igazán kijárt egy hímnusz. A-Trak Cyhi Da Prynce-szel karöltve úgy döntött, megalkotja.
A Crookers mindig kifejezetten ügyesen egyensúlyozott a lakossági- és a rétegelektró határmezsgyéjén, a Miike Snow jelenléte pedig garantált egy igényes produkciónál.
A brooklyn-i duó ebben a dalban kamatoztatott mindent, amit M.I.A.-tól és a Crystal Castles-től tanult.
Az előző, fröcsögő noise-pop tökéletes ellentéte ez a kis kedves dream-pop, egy csipetnyi pszihedelikával meghintve.
Egy noname kanadai nu-disco producer remek kislemeze, letisztult, már-már franciás filter-house hangzással.
Az egyik legügyesebb rádiósláger. Ha ezt a színvonalat hozná az átlag, akkor lehet, hogy szívesebben hallgatnék populáris adókat.
Az idei lemezt nem igazán nekem találták ki, a Sweetbread viszont stílusában igencsak rendben van. A kegyetlen hentesvideó pedig igazi kuriózum.
Idén jópár 80's szintipop-csapat gondolta azt, hogy visszatér. Én úgy vélem, egyedül a Human Legue-nek sikerült tényleg 2010-kompatibilis dalt alkotni, kellemetlenül egyszerű mondanivalóval, mégis fülbemászó dallamvilággal.
Három finn lány francia névvel egy indiairól énekel? Fogunk még róluk hallani, úgy érzem.
Egyértelműen a legmagasabb pontja a formáció idei lemezének. Az már tény, hogy sosem leszek a rajongójuk, de amit csinálnak, azt kifejezetten igényesen teszik.
Ez a dal rendben van, fülbemászó, lehet rá ugrálni, de olyan, mintha 2007-ben lennék tőle.
Az év első hónapjaiban azt hittem, hogy a Vampire Weekend második lemeze idén kiemelkedően jónak fog számítani. Tévedtem, ettől függetlenül a White Sky egy nagyon jó kis dal.
James Murphy idei lemeze nem vált a kedvencemmé, a Drunk Girls viszont egy nagyszerű szám, nagyszerű videóval.
Egy ütős kis klubsláger a Royal-T, ami Roisin vokálja nélkül abszolút nem működne.
A White Town klasszikusa természetesen mérföldekkel jobb, mint Wiley-é, a Shy FX remix viszont hatalmasat dob a dalon.
Idén lekéstem egy Male Bonding koncertet. Azóta azzal nyugtatom magam, hogy nem is annyira jók.. A Years Not Long viszont nem hagy nyugodni. Fasza kis lo-fi punk.
Ez a két fickó jól elkúrta a helyezését idén.. Miért évvégén kell kiadni egy lemezt, amikor az ember már annyira tele van mindennel, hogy szinte képtelen befogadni? 
A Dj Mehdi és Riton kollaborációjaként működő Carte Blanche Kid Sisterrel kiegészülve egész jó kis triónak tűnik. Az ízléstelen grafikákkal és jó kis ötletekkel teletűzdelt videót is érdemes megnézni!
Naigen, a hangzáson is egyből szembetűnő ez a 'nagyon 2007 vagyok'-állapot. A Coming Or Going már 3 éve várt és várt, mire megtalálták, kicsit felpumpálták és kiadták.
Ők mindig hozzák a megszokottat. Túl magasra nem teszik a lecet, de így legalább nem is lehet hatalmasat zuhanni. A Blockhead egy remek autózós-elektró.
A Primal Scream rave-klasszikusából már esedékes volt a menőelektró változat. A The Count & Sinden duó mindig morcosan néző tagja sem tud mellényúlni. A videó pedig az idei év egyik legbutább vállalkozása, csodás 3 perc 22 másodperc.
Nagyon rendben van ez a dal. Sikítanak a tínédzserkori komplexusok, megfagy a levegő és megint 16 leszel. A videót is érdemes végigkínlódni.
Igazándiból én már nem bánnám, ha ez a leány elsüllyedne, az MC's Can Kiss-t viszont még nagyon szépen megköszönöm neki.
Nagyon sajnálom, de nekem ez az új lemez nem okozott annyi örömöt, mint az első. A Blue Blood számomra a legmagasabb momentum, a videó pedig tényleg felteszi az i-re a pontot.
A Warpaint egy fantasztikus dolog, azonban egyetlen negatívuma van számomra: nem tud hangulatot teremteni, amikor viszont tökéletesen érzem a lemez atmoszféráját, semmi nem szakíthat el a hallgatásától.
Indiai hatásokkal telepakolt chillwave. Ez a jövő, basszus: kelet és elektronika.
A WHB lemezen sok-sok jó, de nem elég jó dal van. A Divisive is ilyen, nagyszerű stopmotion videóval, sajátos atmoszférával, fűszer nélkül.
A Mission Control segítségével újra lett gyúrva a tavalyi Green Knight. Sok változás nem történt, de a dal még mindig szép, pont úgy, mint a klip.
Sajnos ez a lemez nekem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Same Space magasan a legjobb szám.
Az egykori Bonde Do Role-tag szólóprodukciójára érdemes lesz odafigyelni.
Biztosan nem vagyok elég kúl, de Sufjan Stevens idei lemezének csak a címét és ezt a dalát találom igazán találónak.
Az új MJ-lemez második legjobb dala, de legjobb videója a Lara vs. The Service Pack.
Ez a zenekar 2010-ben beírta magát a poptörténelembe. A Commotion videóját is ajánlom mindenkinek!
Óriási durranás ez a remix. A Yeasayerről amúgyis csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, Florence-ékkel meg tavaly talán mindenki kellőképpen megbarátkozott.
Jó kis környezetbarát dal a világ egyik legjobb zenekarától.
Remek popdal egy igen irritáló és igen ifjú skót fiúkától.
A nyár egyik legnagyobb slágere. Annyit viszont kötelességemnek érzek leszögezni, hogy Example sokkal, de sokkal több, mint ez a dal!
A Heart Of Stone pont az aminek kell lennie: zsíros kis '80-as évekből inspirálódott jövődiszkó.
Az év egyik legbotrányosabb videójához készült dal.. akarom mondani, ehhez a mocsok módon depresszív dalhoz készült az év (talán?) legbotrányosabb klipje. Amit persze nem találtam most meg..
Na most jól bekajálnék pár Mannert. 2011-ízű elektrópop, jövőre oda kell rájuk figyelni.
Ez a lány nem képes béna dalt alkotni.
Az előbb elmondtam a véleményemet a WHB lemezről. Nagyjából ugyanaz ez a dal is, csak jobb.
Mivel a Cousins-t már a tavalyi listán (igen előkelő helyen) ellőttem, ezért a Contra második legjobb dala már csak a 156. helyig tolta a bandát.
A Delphic egyébként nem túl kiemelkedő lemezének van két mérföldekkel minőségibb dala. A Doubt az egyik.
Jók ezek a srácok! Én már tavaly is megmondtam ugye-ugye.
Az év egyik legcukibb számát kapod, ha bevállalod a maratoni teniszezést. Jézusom, add, hogy legyenek jobb poénjaim!
A Let's Go Surfing-t soha nem fogják űberelni, lefogadom, de minőségi dalt azért tudnak még készíteni!
Az 'utóbbi idők legjobb névválasztása', a 'remek stopmotion videó' és az 'igényes optimistapop' kombináció mindig nyerő.
Kitsuné-istállós tánczene. Én 2010-ben így képzelem el a diszkót.
Érdemét abban leli ez a dal, hogy a lemez többi részletéhez képest elképesztően kiszámíthatatlan.
Több embernek feltettem már a kérdést, de olyan, mintha ez a dal egy Mike Oldfield-hangmintát dolgozna át. Na mindegy.. Remek zene és remek videó.
Az album akkora foshalmaz, hogy nem voltam képes végighallgatni, a We Got More viszont nagyon működik. Az óriási kedvencem, Cyriak alkotta videóval pedig olyan szimbiózist alkot, hogy újra az elejére kell pörgetnem.
Grum a tánczene egyik legnagyobb császára nálam. A Transport tipikusan olyan dal, amire meg lehet tanulni repülni.
Megint egy nagyon boldog popzene. Nagy dózisban rám károsan hat, de ha csak néha veszem elő, akkor tökéletes.
Év végén azon kaptam magam, hogy milliószor meghallgattam a lemezt és nem tudom kik ők. Tisztázom: egyszemélyes svéd elektrópop-projekt. Csodás!
A lemez második legjobb dala (az I Can Talk után, de azt már tavaly ellőttem), ügyes videóval és egy zsák jókedvvel.
Nem egy Luv Deluxe, mégis nagyon ütős. A videó hangulatos és nagy rakás magyar is közreműködött a készítésében.
A Broken Bells a 2010-es év egyik befutója nálam.
Valljuk be, ennek a fiúnak jobban állt a Bloc Party, az On The Lam viszont egy ütős grime.
A Gold Dust vokál nélküli verzióját még 2008 közepén hallottam először, aztán el is felejtettem. Idén meghallottam vokállal megspékelve, aztán azóta az egyik kedvencem bringázás közben.
Ez a nő idén kitett rendesen magáért: három lemez (ami igazából egy hosszú, harmadolva) csomó jó dallal. Nálam az Indestructible a befutó. Nem titkolom, sokat dobott a helyezésén a 2:18-tól induló new age-es Jean Michel Jarre-os hangminta. A videó meg jó szekszi!
Szeretem ezt a dalt, a banda nevét viszont soha nem fogom megszokni. A videót is érdemes megnézni, van benne sok-sok szép közeli felvétel.
Ha jövőre nem adják ki ezt a dalt Minitel Rose-ék single-ként, akkor hülyék.
Kissé klisés 2009-szagú 2010-es nőstény elektrópop. Az ilyen idén még nagyonis belefér, jövőre viszont büntetendő.
Az idei év egyik legjobb vokáltalan nu-disco szerzeménye. Múltkor hallottam a Pull & Bear-ben, sláger lesz, apám!
Elképzelésem sincs, hogy miről szól ez a dal, viszont nagyon szép, a videójában meg 10-ből 7-es lányok szaladgálnak a mezőn.
Csodajó spanyol dal, csodajó videóval, ami tele van csöcsökkel!!
Hú, minden hallgatásnál rácsodálkozok, hogy mennyire ütős ez a dal. A Rawkers EP legszebb momentuma.
Lelövök egy óriási poént. Azért nem szerepel több Bag Raiders dal a 200-as listán, mert mind-mind eddig a helyezésig bírná. Ez viszont baromi jó, mert egy szép, egységes korongról van szó.
Időtlen zene trójai falóval. Az Ariel Pink's Haunted Graffiti-t tanítani kellene.
Mindenki csak elégedetlenkedett az új lemezzel. Idióták! A Congratulations egy zseniális darab. Megelevenedett '60-as évek alkonyának pszihedelikája, David Bowie legszebb éveinek tökéletes rekonstrukciója. A videó fontos!
Noigen, a fentebb említett korszakot szintén exhumálta ez az ausztrál csapat, nem kis hatásfokkal. Olyan Frankenstein-szörnyet gyártottak a '60-as évek pszihedelikus vonalából, hogy az feltünésmentes járkál a mai dalok között. Majdhogynem tökéletes lemez!
Az idei Chromeo-lemezzel a baj az, hogy van rajta 4 eszméletlenül jó zene, meg csomó egyéb töltelék. A Don't Turn The Lights On a negyedik legjobb.
Menőpartik tökéletes kelléke ez a dal. A videót érdemes végignézni!
Elképesztően paraszt. Mind a videó, mind a dal.
M.I.A. hatásai most is keményen érvényesülnek, a videó is fasza.
Az új lemez nem nagy különlegesség, a Words-ben működő erős ebm/indusztriál hatások viszont nagyon rendbe teszik ezt a dalt.
Majdnem tökéletes chillwave-lemez egy majdnem tökéletes chillwave-előadótól. A Low Shoulder klipje is jó.
Az év egyik legeklektikusabb lemezén található ez a nem kicsi boldogságadag.
Ez a dal az új Swans lemez legérdekesebb pontja, ráadásul májusban jönnek csodás országunkba!
Idén erre a dalra akartam elveszíteni a szüzességemet.
Idén ez a noname spanyol zenekar több ízben is elvarázsolt. Remek dal a Rollercoaster. Jövőre remélem többen felfigyelnek rájuk.
Az új OELSP dalok kis könnyed, táncolható számok, viszont nagyon egysíkúak. Így a teendő az, hogy kettőt átmentünk a következő évre, a többit meg szépen elfelejtjük.
Jimmy Sommerville reinkarnációjaként a Silver Columns elindult a Bronski Beat-vonalon, kellő mennyiségű 2010-tupírral és flangerrel.
Jó a Congratulations. Nem győzöm hangsúlyozni. A Flash Delirium videóját pedig meg kell jegyezni egy életre!
Az Odd Blood nyitányaként funkcionáló The Children olyannyira hatásos, amennyire egy vérbeli bevezetőnek lennie kell.
Jövőre remélem az RGB-t is megjelenteti. Sőt én elfogadnék James Blake-től egy-egy dalt a Patone-skála összes színkódjára.
Ütős autós zene a Latin című zseniális lemezről. A videót minden macska- és musclecarbarátnak melegen ajánlom!
Messze a legjobb nőinév + többesszámú valami formáció.
Tombol a witch-house. Igen, ilyen létezik. A Salem nevében viszont legalább nincsenek geometrikus alakzatok és fordított keresztek. Az Asia egy igazi visszatérő rémálom.
Ez a dal pont olyan, mint az unofficial videó. Tessék csak megnézni!
Az év egyik legszebb dala és pont.
Mindenki őrülten odavan azért a fos Odessáért, pedig a lemez szinte bármely dala jobb nála. A Kaili-ről nem is beszélve, ugyebár.
A Wild Nothing tökéletes partner bárminemű kikapcsolódásban. A Gemini című lemez mérhetetlenül kellemes.
Mindenki kedvenc indiai bevándorlója visszajött egy langyos és hatásvadász Born Free-vel, aztán rákontrázott egy igazi belevaló dallal, az XXXO-val.
Álomszerű, pszihedelikus utazás Ausztráliából. A videó a dal tökéletes illusztrációja.
Na erre szívesen kimennék a hatéves öcsémmel homokozni (ha lenne).
2010 egyik legnagyszerűbb videójának aláfestőzenéje. A klip engem rávilágított, mennyire piszkos jószág valójában a Pegazus és az Unikornis.
A csajom szerint ez a második legjobb dal a lemezről. Szerintem nem, de tény, hogy remek!
Hatalmas király folk-pop, szupertrendi videóval.
Floorkiller a britek igen menő dj-párosától és a legújabb dubstep-punettitől.
Na ez a Digitalism már nem az a Digitalism, akikért én 2007-ben még határátkelésre is képes voltam. Ettől függetlenül a Blitz nagyon-nagyon rendben van.
Erdőnyűvő norvégmintás hipszterek kirándulóindulója. Legalábbis a videó szerint.
David Bowie klasszikusa jó kezekbe került.
Nagyon erős visszatérés és egy Bruce Willis-szel kombinált, kötelező jellegű videó.
Nálam sajnos a hype majdnem teljesen megölte ezt a duót, ám szó nélkül lehetetlen elmenni a két monumentális slágerük mellett.
Én lennék a legboldogabb ember a földön, ha itthon is ez számítana kommercionális popzenének.
Rezignált lüktetés, tűz körüli tribáltánc, Pharrell Williams még mindig nagykirály.
Szintetizátor-orientált popdal, na tényleg felejtsük el az OELSP-t, amúgyis rohadt hosszú a nevük.
Nem vagyok híve annak, amikor feltörekvő hip hop előadók szétkapnak 1-1 menő slágert, itt viszont nagyon ügyesen működik a dolog.
Underworldék 25 éve ugyanazt a dalt írják újra és újra, megunhatatlanul. Kötelező a hangulatvideó.
Napjaink egyik leginteligensebb ausztrál importcikkéről van szó.
Habkönnyű német italo-elektronika, ütős, reverzelt videóval.
Vérbeli utazós dal egy blogkedvenc, de még igen ismeretlen előadótól.
That's what I call chillwave.
Kísérletezős, a Fever Ray és Björk ösvényein közlekedő elektrópop az USA-ból.
Ügyes popzene egy brit kisleánytól, aki van annyira cuki, hogy minden dalát ingyen elérhetővé teszi.
2010 egyik legokosabb lemezét készítették el Broken Bellsék. A High Road az egyik legjobb példája ennek.
Azért Róbert kellőképpen felturbózza ezt az amúgy elég langyos dalt.
Kéne Magyarországra is egy tengerpart, ahol nyári estéken tábortűz mellett, üveges sörtől be lehet rúgni és hajtani a leányokat.
Na most csaltam, mert ez a dal már pár évvel ezelőtt szerepelt minden indie-elektró 16 éves kedvenc sorozatában, de valójában csak idén jelent meg.
A TV On The Radio-s fickónak üzenem, hogy hagyja azt a projektet a fenébe, és csak a Maximum Balloonnal foglalkozzon.
Egy noname projekt, kiegészülve a Late Of The Pier énekesével. Remek kis experimentális eposz.
Roisin mama előszedte az összes '90-es évek eleji eurodance kazettáját, aztán gyúrt egy remek diszkószámot.
A lemez talán legdelíriumosabb dala.
Annyira jó lett az új HEALTH dal, hogy már idén fel is dolgozták.
Na tényleg ez az igazi szerelmes, nyári dal. Szentimentálisaknak videóval!
Ha az előző dal volt a szerelem, akkor ez a szakítás.
Az év egyik legnagyobb seggrázása, mérsékelten vicces videóval.
Jó lenne egy Wavves koncertet úgy 30-40 négyzetméteren 30-40 fővel végigveretni.
Az elmúlás keseredés melankóliájával és túlfűtött '80-as évekkel teletűzdelt csodás ballada.
2010 legnagyszerűbb koncertjét köszönhetem ennek a bandának. A videó is kötelező!
Gyönyörű dal, gyönyörű divatvideóval kombinálva.
A Games azt vitte idén véghez, amire már régóta vágytam: alkotott egy olyan '80-as évek orientált kísérletező lemezt, ami nem a múltba hív időutazásra, hanem a jövőbe. A Shadow's In Bloom videója hűen tükrözi a formáció ars-poeticáját.
Sötét éjszakák boszorkánymeséinek zeneillusztrációja Kate Bush megidézésével.
Az a helyzet, hogy a Wild Nothing nem tud rossz dalt alkotni.
Az 1:11-től kezdődő szintihang engem egy életre lekötelezett.
Megkerülhetetlen.
Erőtől duzzadó nu-disco. Te jó ég, ezt nevezem minőségi tánczenének.
Tűkön ülve várom az új lemezt. Addigis itt van ez a nagy zsák boldogság.
A nyár egyik legforróbb dala.
A tingli-tanglik megint írtak egy mocskosul fülbemászó buta popdalt.
Nálam az Év Felfedezett díjat a Twin Shadow nyerte. A Forget volt 2010 kedvenc éjféli után lemeze számomra.
A Strange Talk is, mint derült égből villámcsapás, egyszercsak ott termett az elektrópop-színtér egén, nem kis területet leprivatizálva.
Az új lemez harmadik legjobb daláról van szó.
Fél évig erre a dalra keltem, ez azt hiszem elmond róla mindent.
A Gorillaz idén végre nem csak vizualitása miatt lopta be magát a szívembe. Az On Melancholy Hill egy hatalmas hangulat, a videó pedig kötelező jellegű.
Az év egyik legnagyszerűbb nu-disco dalát az idén hazánkat is megjárt Justin Faust prezentálja.
Ha rendeznék egy filmet, ezt a dalt semmiképp nem hagynám ki belőle.
Experimentális lo-fi boszorkány hip-hop.
Naná, hogy ausztrálok. Tuti befutók lesznek 2011-ben.
A banda eddigi legnagyobb 'slágereként' tartják számon, érdemes megnézni poszt-apokaliptikus videót is.
Na ők az egyik új kedvenc bandám.
A kettő és háromnegyed perctől kezdődő teátrális részt a világ nyolcadik csodájának kellene nyilvánítani.
Tömény '80-as évek, az év egyik legjobb videójával.
Az év egyik legjobb lemezét és legnagyobb koncertcsalódását kötöm hozzájuk.
Pharrell garancia a minőségre.
Sajna a Tron Soundtrack nem ütött akkorát nálam, mint vártam, a Derezzed viszont eszméletlenül el van találva.
Tudom, hogy az új lemez nem egy nagy különlegesség és tudom, hogy elfogult vagyok, de a Devo még mindig csodás.
A Summersun egy tökéletes nyár-anthem.
2011-re eltökélt szándékom, hogy élőben is megcsodálhassam őket.
A The French Machine című lemezt tökéletesen jellemzi az Under The Rain.
Mexikóban nem csak az van, amit a hírekben olvashatunk. A drogüzletek mellett megannyi igényes popzenei előadó is virágzik. A Fiebre egy remek kis autentikus dal, hangulatos videóval.
A Doncamatic lett nálam a Gorillaz ezévi legütősebb dala.
Egy olyan '80-as évek fetisisztának, mint én, Grum bemutatkozó lemeze igazi csodákat tartogatott.
A White Magic álomszerű hangulattal operál, elég hatásosan.
Mint említettem, a Crystal Fighters-é az Év Legeklektikusabb albuma poszt. A Swallow például főképp dubstep elemekkel dolgozik.
Russ Chimes három részletben kiadott nagyeposza mind auditívan ütős, mind vizuálisan. Aki teheti, nézze végig a három 5-6 perces klipből álló történetet, megéri!
2010 egyik legütősebb bulizenéje az Animale.
A nyaram egyik legfontosabb momentumát juttatja eszembe ez a dal. A videó gyönyörű!
Az egyik legjobb dal a lemezről.
Gyermekien egyszerű mégis elképesztően lehetetlen ez a dal.
A második lemez második legjobb száma.
A Kitsuné tizedik, duplacédés válogatásának legkülönlegesebb momentuma. Abszolút jövőbemutató dal.
A Hundred Years messze a legjobb Minitel Rose dal eddig.
Az Odd Blood leggyorsabb részlete a Rome. Végre egy partikellék mondanivalóval.
Az év első felében hatalmas kedvencem volt. Mára már kissé megkopott, de feledhetetlen.
Ez a dal annyira élettel teli, annyira felvillanyoz. A videó megtekintése kifejezetten ajánlott!
A Business Casualról a Hot Mess szerepel 2010-ben a legjobb helyen, persze csak amiatt, mert a Night By Night-ot már 2009-ben ellőttem.
Folk-rave, vagy mi a fene. Besorolhatatlan dal, nagyszerű klippel.
Az év egyik legütősebb diszkószáma a szénné vokóderezett Superstar. A videó kötelező!
A Gödörben megrendezett Caribou koncert legszebb momentuma volt a Sun. Még több ilyen kaliberű előadót az országba!
A Human Rocket a legjobb példája annak, hogy majd' túl a hatvanon is lehet uptodate az ember, és majd' túl a hatvanon is lehet pörgős az élet.
A második kedvencem volt az Odd Bloodról.
Zsenialitás Spanyolországból.
Őrülten ütős dal, őrülten ütős videóval. 
Jay Kay és csapata életük legjobb dalát alkotta meg idén. A klip is nagyon rendben van, a frontember autófetisizmusa pedig kellőképpen megmutatkozik ismételten.
Színtiszta '80-as évek. Szerelmes vagyok ebbe a dalba, az első találkozás óta.
Az album legütősebb szerzeménye. Érdeklődőbb kedvűeknek ajánlom a poénvideó felkutatását is.
Teljes mértékben rendhagyó nyársláger. A Crystal Fighters lemeze hatalmas meglepetés volt számomra. A videó nagyon ütős.
A második Yeasayer lemez legmagasabb momentuma egyértelműen a Madder Red. Nagyon vártam a videót és kicsit sem kellett csalódnom: az utóbbi idők egyik legborultabb klipjét kapta a dal.
A 2007-es Always Loved A Film átdolgozása nálam minden idők harmadik második legjobb Underworld dalává vált. A videó gondolata és megvalósítása fantasztikus!
Az előzőhöz hasonlóan, a Baptism-nak is volt egy régebbi változata. Az első variáció jóval 8bit-orientáltabb és teljesen instrumentális volt. Az Alice Glass vinnyogásával ellátott 2010-es változat elképesztően erősre sikeredett.
Pszihedelikus, klasszikus rockzene, professzionalizmussal rekonstruálva és átültetve modern maskarába. A videóval közösen igen hatásos!
2010 legnagyobb meglepetéseként hatott, azóta nem tudom megunni. A dal klipje is csodás.
Az év egyik legütősebb dala, kizárólag romboláshoz, zseniális cipőtalp-tipókkal teletűzdelt videóval.
A Miami Horror bemutatkozó lemeze egytől-egyig remek dalokat tartalmaz. Ha végképp választanom kellene, akkor a Moon Theory-ra esne a voksom. Nekem ez volt a 2010-es nyár meghatározó himnusza. A cowboyos, pszihedelikus klipet szintén ajánlom!
Ahogy a Shadow's In Bloom-nál írtam, a Games azt az űrt hivatott betölteni, mely a '80-as évek elemeiből építkező szintiorientált popzenének igazán intelligens típusát képezi. A Strawberry Skies kellő mértékben él a múltból és tekint a jövőbe. Laurel Halo vokáljának habkönnyű tónusa megunhatatlanná színezi számomra ezt a dalt.

Összeraktam az általam legjobbnak vélt 40 idei lemezt is. Nem csak albumok szerepelnek a listában, hanem néhány számos EP-k is, de úgy véltem, mivel ez egy szubjektív top 40, kötöttségi kritériumokat áthághatok.
1. Yeasayer – Odd Blood
2. Miami Horror – Illumination
3. Crystal Fighters – Star Of Love
4. Holy Fuck – Latin
5. Tame Impala – Innerspeaker
6. GRUM – Heartbeats
7. Twin Shadow – Forget
8. Broken Bells – Broken Bells
9. Crystal Castles – 2
10. Games – That We Can Play
11. Caribou – Swim
12. Minitel Rose – Atlantique
13. The Hundred In The Hands – The Hundred In The Hands
14. Four Tet – There's Love In You
15. Audio Bullys – Higher Than The Eiffel
16. Groove Armada – Black Light
17. Salem – King Night
18. CEO – White Magic
19. Sleigh Bells – Treats
20. Wild Nothing – Gemini
21. Devo – Something For Everybody
22. Wavves – Post Acid
23. Gorillaz – Plastic Beach
24. NERD – Nothing
25. Underworld – Barking
26. Ariel Pink's Haunted Graffiti – Before Today
27. Delorean – Subiza
28. Ratatat – LP4
29. Keep Shelly In Athens – In Love With Dusk
30. Aeroplane – We Can Fly
31. MGMT - Congratulations
32. Toro Y Moi – Causers Of This
33. Xiu Xiu – Dear God, I Hate Myself
34. Maximum Balloon – Maximum Balloon
35. Jamaica – No Problem
36. oOoOO – oOoOO/No Summr4u
37. James Blake – CMYK/
38. Arcade Fire – The Suburbs
39. Bag Raiders – Bag Raiders
40. Glasser – Ring

Legjobb koncert 2010-ben: Yeasayer @ Sziget Fesztivál, 2010 augusztus

Legrosszabb koncert 2010-ben: Crystal Castles @ Flex, Bécs, 2010 november

Legjobb magyar koncert 2010-ben: Népi Papa és a Haverok @ Mappa Klub, 2010 június

Legjobb magyar cuccok 2010-ben:
- Radio Panic
- Piresian Beach
- Accomodator
- Pozvakowski.

2010. december 20., hétfő

Love Thing

Azt hiszem most egy kicsit mindenki túlpörgeti magát a vizsgaidőszakkal vagy éppen a karácsonyi mizériával. Szóval hányjuk félre a jegyzeteket vagy a karácsonyi bevásárló listát és diszkózzunk együtt. Nemrégiben jött ki Eli Escobar maxija, amelyen helyet kapott Dj Mehdi alkotása is. Zseniális vokál és letisztult,kristály tiszta diszkó..azt hiszem most erre van szükség. Szóval füleket kinyitni, diszkógömböt fellőni és kezdődjék a galaktikus muri!
Eli Escobar - Love Thing Part 2 [Dj Mehdi remix](mediafire)

2010. október 30., szombat

Post to Us: Jafi

Sajnos el kellett telnie egy kis időnek,hogy vegyétek a bátorságot és saját muzsikát küldjetek. Tzeppelin megtette régebben a kezdő lépést és most kicsit sokára is de a lényeg,hogy a második lemez betyár is itt van! Jafi aka Kalmár Tibor 5 éve csavarja a dallamokat állítása szerint még nincs kiforrott stílusa de véleményünk szerint jó irányba halad. A most következő track-jét a minimalizmus egyszerűségével alkotta. Igaza is van nem mindig az "agyszétrohasztóelektró" a legjobb. Tehát köszönjük meg a hazai terméket Jafinak!
Kösz Jafi!
Killer Noize (Jafi's Late Nite Remix) by Jafi

Ha úgy érzed,hogy a te muzsikádnak is itt kéne landolnia akkor dobd meg egyikünket egy levéllel!

2010. október 29., péntek

Brand New Radio Panic

A Radio Panic-os fiúk nem tétlenkednek, a mai nap során egy erősen a '90-es évekből  inspirálódott elektrópop dallal rukkoltak elő. A Move Your Body, Dance, Etc. című szerzemény meghallgatható a srácok facebook-profilján, a megjelenést pedig nemsokára egy Kovary és egy Headshotboyz remix is követni fogja!

2010. október 22., péntek

So sentimental,not sentimental no..

..és igen van pofám egy újab Lisztomania remixet felraknom mert ez valami iszonyat "funky-monkey"! A remixekkel általában érdemes óvatosan bánni főleg ha egy tökéletes számhoz nyúlnak hozzá. De itt igazából egy újabb dimenzióba lett emelve semmit se elvéve belőle.
Phoenix - Lisztomania (Shook remix)

2010. október 5., kedd

Dancin' Lightsabers #01

Az elmúlt egy hét legfőbb impulzusait gyűjtöttem most egy csokorba, nomeg úgy döntöttem, hogy ebből heti rendszerességű poszt lesz.
Kezdeném a sort a belga Goose nevű formációval, akik legutóbb 2006-ban robbantottak nagyot, Bring It On című lemezükkel. A kissé egysíkú, ám fenemód hatásos album füstje elszálltakor a banda is eltünt. Mentek persze a találgatások a körülöttük: talán feloszlanak, csak pihennek, stb. Aztán 2010 szeptembere végén napvilágot látott a Words című dal, mely a kétségeket teljes mértékben eloszlatta. Az ominózus szám visszarepít minket a '80-as évekbe (hova máshova?), de ne ijedjünk meg, nem egy újabb szintipop-reinkarnációval van dolgunk, hanem egy, a korszakból inspirálódott erőteljes ebm/indusztriál-hatású dallal.
A nagyon menő, brit Hurts nemrég készített el egy Kylie Minouge-feldolgozást, melyet egy közös dal is követett az énekesnővel. A duót körülvevő túlzott hájpfelhő tehát Kylie-t is magával sodorta, mivel néhány nappal ezelőtt felkerült az internetre egy dal, melyen az ausztrál hölgy énekli el szuperemócionálisan, hegedű és zongora kiséretével a fiúk legnagyobb slágerét, a Wonderful Life-ot.
A brooklyn-i zenei színtér mostanság megint egyre többször válik a zenei magazinok központi témájával. Nem csoda, mivel a szcéna ontja magából az előremutatóbbnál-előremutatóbb, friss előadókat. Ilyen az a Twin Shadow néven alkotó indiai származású fickó is, akinek nemrég jelent meg első lemeze, Forget címmel. Az album hírnökeként néhány hónappal ezelőtt megjelent a Slow című dal, melyet nemrég a Castles In The Snow követett. A nagyon lo-fi elektrópop szám ködös atmoszférája egy csodálatos utazást kínál.
A The Count & Sinden duó külön-külön már sok-sok éve meghatározó volt az elektronikus zene különféle területein, közösen azonban először három évvel ezelőtt arattak, Beeper című slágerükkel. Ezt követően elkezdték ontani a jobbnál-jobb dalokat, a napokban pedig megjelent Mega Mega Mega címre hallgató lemezük, melyről a második single mostanság jelent meg. A brit szigetországon nagy népszerűségnek örvendő Katy B adja a vokált a Hold Me-hez, mely erőteljes garage gyökerekre vezethető vissza.
Az előbb emlegetett páros mindig gonoszul néző egyik fele szólóban is próbálkozik párhuzamosan. Ő nem más, mint Hervé, akinek néhány héttel ezelőtt jelent meg új dala, a Together. 100 %-osan slágerorientált darabról van szó, melynek eredetije a '91-es Come Together című Primal Scream szám.
A '90-es évek végének Franciaországában két meghatározó elektronikus formáció aratott, az egyik volt a Daft Punk, a másik pedig a Cassius. Az utóbbi párosnak most jelent meg legújabb kislemeze, The Rawkers EP címmel, rajta néhány igazán remek dallal. A Brotherhood mellett nekem leginkább a The No No's című teljesen instrumentális dolog jött át.
Cassius - The No No's (mediafire)
A GRUM remixekről mindig bizton állíthatom, hogy tökéletesek. A The Wombats legújabb dalának, a Tokyo (Vampires & Wolves) átértelmezése szintén nagyszerűen sikeredett. Megintcsak konstatálhatjuk, hogy az ausztrál fiú még mindig nagyon érzi a lágy, csilingelős űrdiszkót.
The Wombats - Tokyo [Vampires & Wolves][GRUM rmx](mediafire)

2010. szeptember 28., kedd

Highschool Disco Never Ends

Az utóbbi hetekben, hónapokban olyan adaggal áramlanak a kellemes, nu-disco-jellegű elektronikus zenék, hogy kötelező feladatomnak érzem az alábbi néhány gyöngyszemet megosztani.
A francia Minitel Rose triónak a nyáron jelent meg az első hivatalos stúdiólemeze, ám ettől függetlenül meghatározók voltak a zenei ízlésem fejlődésére néhány évvel ezelőtt is. A Business Woman című számuk eszméletlen hatással volt rám 2008-ban, idén pedig a Hundreds Years-szel játszották el nálam ugyanezt. Mesterien felépített anatómia, csodás szintik és kellemesen bugyuta szöveg, kell ennél több?
Nem kell túlzottan szemfüles blogbújónak lenni ahhoz, hogy az ember találkozzon a Monarchy névvel. A 2010 egyik nagy durranásaként emlegetett duó önmagáról elnevezett első albuma elviekben a következő év januárjában érkezik, a nagyobb vadászösztönnel rendelkezők azonban könnyedén leszedhetik már néhány helyről. A lemez számomra igen kellemes csalódás volt, tele a The Phonex Alive című slágerükhöz hasonlatos, igazán ütős dalokkal. A Maybe I'm Crazy-t szeretném ajánlani, minden indoklás nélkül. Hallgatni kell és beleszeretni!
Az Oh Land a napokban óriásit robbantott Son Of A Gun című dalával. A könnyed elektrópopot játszó formáció áttette székhelyét Dániából Brooklynba, és keményen menetelve elindult a világhír felé. Ebben a folyamatban persze mindenkinek elkel a segítség, amit természetesen ők is megkaptak, nem mástól, mint a hazánkat is megjárt Yuksektől. A francia producer még környezetbarátabbá varázsolta a nagy sikerű dalt.
Ha két ellenkező stílust játszó csapat közös munkára szánja magát, mindig felkapom a fejem. Ha pedig két olyan ellenkező stílust játszó csapat szánja közös munkára magát, akiket még kifejezetten kultiválok is, azonnal lázba jövök. Így történt pár nappal ezelőtt is, amikor napvilágot látott a Friendly Fires és Azari & Ill közös dala, a Stay Here. Az előbbiekről ugyebár tudjuk, hogy egy  hipermenő brit indie-pop csapat, az utóbbiak pedig igen-igen feltörekvő elektró-producerek. A két irányvonal keresztezéséből egy csodás '90-es évek érzetű elektródiszkó született.
A White Arrows az utóbbi hetek egyik új színfoltjaként robbant a pszichedelikus, elektrópopos lo-fi vonalon. A csapat első albuma ingyen és bérmentve lekapható a blogukról, ami azért egy meglehetősen kedves húzás. Az eddigi legjobb daluk, a Coming Or Going-ra felkapta fejét a RAC is. Róluk azt kell tudni, hogy egy elektróremixer kollektíva (The Remix Artist Collective), akik 2008 óta ontják a menőbbnél menőbb remixeket.

Radio Panic Minimix

Kaptunk a Radio Panic-tól egy 25 perces minimixet, amit őszintén ajánlunk mindenkinek, aki fogékony a habkönnyű űrdiszkós elektróra. Egyétek, és vegyétek, a tracklista pedig itt:
1. Intro - Midnight Juggernauts
2. Aeroplane - Superstar (The Krays remix & Kiraly Karoly edit)
3. Annie - Songs Remind Me Of You (The Swiss & Donnie Sloan remix)
4. LexiconDon - Student Body (Bit Funk remix)
5. Moonchild - Planetary (Moonchild's "4 Months Late" remix)
6. la ZEBRA - Chocolate
7. Gamble & Burke - Let's Go Together (Grum remix)
8. Florrie - Give Me Your (Justin Faust remix)
9. Bob Sinclar - Feel For You (Go Go Bizkitt! remix)
10. Florrie - Panic Attack (Bit Funk remix)
11. The Chemical Brothers - Dissolve (Bloody Beetroots remix)
Radio Panic - RadioPanicMiniMix by Kiraly Karoly

2010. szeptember 25., szombat

I Never Dance

Egy hete új őrület tombol az itáliai űrdiszkókban. A dolgot egy I Never Dance néven alkotó 26 éves bologna-i producer indította el, (míly' kreatív) I Never Dance című dalával. A darabról azt kell tudni, hogy rémegyszerű, a '80-as évekből (miből másból) táplálkozik, hangzásilag kb 2007 környékén mozog, de annyira piszkosul kívánatos, hogy nem hagyja az embert statikus állapotban!
I Never Dance - I Never Dance (mediafire)

2010. szeptember 8., szerda

Faust Is Back

Az idén februárban hazánkat is megjárt Justin Faust ismételten az űrdiszkós blogszféra központi motívumává vált. Néhány napja látott napvilágot a jövő egyik nagy reménységének tartott Florrie-nak készült remixe. A 'Give Me Your Love' című dal átértelmezett változata szokás szerint nem okoz csalódást: csodás szintik, pulzáló basszus, nomeg az elmaradhatatlan '80-as évek utóérzet. Néhány országgal nyugatra azt beszélik, hogy az ősz egyik legnagyobb nu-disco slágere lesz, csakúgy, mint Justin októberben megjelenő új szerzeménye, melynek 47 másodperces teaser-e már magában garancia:

2010. szeptember 5., vasárnap

Mourning After

A szeptember elseje nem csak az őszt hozta el, hanem az elmúlt néhány év egyik legkreatívabb hazai indie-bandájának a visszatérését is. A Panic Radio berkein belül minden 180 fokos fordulatot vett: stílust és arculatot váltottak, valamint a nevük is megváltozott. A duó, a 2010-es őszt immáron Radio Panic néven kezdte el, elindulva egy sokkal elektronika-orientáltabb úton, hátrahagyva a múltat jelentő gitárcentrikus vonalat. A Panic Radio végét az okozta, hogy mind Áron, mind Dani mást szeretett volna csinálni zeneileg, a korábbi stílust viszont egyikük sem kívánta folytatni. A srácok kitérőket tettek a jazz és a folk irányába (Áron tangóharomónika, Dani szaxofon), de ezek a kalandozások inkább jammeléshez vezettek, mint produktív eredményekhez. A szeptember elsején megjelent 'Mourning After' Dani szólóprojektjeként indult, ám Áron ének és produceri közbenjárásával megtalálták a közös nevezőt és összehoztak egy nagyszerű elektrópop dalt, mely váratlan és üde színfoltként hat a hazai zenei palettán. A duó jelenleg alkot, mely elmondásuk alapján időnként egy EP-t, vagy single-t eredményezhet, a színpadra való visszatérést pedig 2011 első felében tervezik. Az új dalt bárki letöltheti a srácok honlapjáról, egy facebook-os like-ért cserébe!

2010. szeptember 2., csütörtök

Summer Memories

Veszett sebességgel száguldott el velünk a nyár, és ugyebár a blog tekintetében szépen végigtétlenkedtük. No egy kis krízishelyzet után úgy döntöttünk, hogy továbbvisszük a dolgot. Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz az elmúlt három hónap során olyan alapműveket hagytunk ki és olyan eladókat mellőztünk, akik már most komolyan meghatározzák 2010 zenei színterét. Úgy döntöttem, hogy az első szeptemberi posztot az elmúlt hónapok számomra legfontosabb előadóinak szentelem - néhol épp a legaktuálisabb újraértelmezésben.
A sort a kanadai Chromeo-val kezdem, akiknek Don't Turn The Lights On című csodás, ám igen lassú dalát az Aeroplane duó ültette át lötyögős formába, tőlük szokatlan módon. A belga párostól megszokhattuk, hogy remixeik általában fűben fekvéshez, vagy akár repüléshez készülnek, ennek ellenére a Chromeo remix egy táncolós újdiszkó átírat.
Az idei év egyik legjobb lemezének tartom a Crystal Castles második albumát, a Vietnam című szám azonban nem volt rám túlzottan nagy hatással. Az utóbbi időszak egyik legmeghatározóbb űrdiszkó remixerei, a Midnight Conspiracy hármasfogata azonban kezelése alá vette a dalt, és nagyszerű dolgokat művelt vele. 
Meglepetésként tapasztaltam néhány héttel ezelőtt, hogy a 2010-es Groove Armada lemez sokkalta jobb, mint gondoltam. Személyes kedvencként a korongról leginkább a History-t tudnám kiemelni, melyhez augusztusban a sokat emlegetett GRUM is megcsinálta a saját verzióját. A dal értékéből nem vett el, de igazándiból túl sokat nem is pakolt hozzá, ám a remix mégis megállja a helyét bárhol és bármikor.
Az idei év egyik legnagyobb befutójelöltjeként emlegették már januárban a manchester-i Hurts-öt. Nagyon úgy néz ki, hogy a duó be is váltja a hozzá fűzött reményeket, mivel mind a Better Than Love, mind a Wonderful Life tarol, az album pedig a napokban lát napvilágot. Az utóbbi dalhoz készült egyik legfontosabb  átírat ahhoz a Mantronix néven dolgozó remixerhez köthető, aki nem azonos a '80-as évek kultikus hip hop csapatával. 
A Justice-os Xavier által támogatott Jamaica bemutatkozó albuma nagyszerűen sikerült: dugig van pörgős dalokkal, ám kevesen tudják róluk, hogy 1-2 éve még Poney Poney néven alkottak trióként. Tavaly év végén még ezen a néven jött ki a When Do You Wanna Stop Working és a Cross The Fader című daluk is, melyek azért valljuk be, a Jamaica lemez talán legfontosabb momentumai.
A Klaxons második albuma talán az idei év egyik leginkább várt lemeze volt. Összességében nem beszélhetünk semmiképpen sem rossz anyagról, ám nem kaptunk tőlük olyan meglepő impulzusokat, mint a Myths Of The Near Future idejében. A második, Surfing The Void címre hallgató korong abszolút egységes képet mutat, ám a kettes számú dal, a The Same Space kiugrik a masszából.
Akit tehetettem, és kompatibilisnek éreztem hozzá, már beoltottam a Miami Horror Illumination címre hallgató lemezével. Az általam agyonmagasztalt melbourne-i csapat az év egyik legszebb albumát adta ki augusztusban, gyönyörű szintikkel, csodálatos vokálokkal, a már jól bevált, '80-as évek orientálta űrdiszkó-vonalából szigorúan nem kilépve. Számomra a lemez legkellemesebb részlete a Summersun című öt és fél perces dal, mely hallgatása közben perverz módon vágyom a Nap melegére.
Ha akarnék sem tudnék szabadulni a '80-as évek bűvöletéből, mivel azok a bandák is belefutnak a korszak hangzásvilágába, akik néhány éve még más utakat jártak. A The Ting Tings második albumát hivatott beharangozni a Hands című dal, melynek hangszerelése elég autentikus módon '85 környékén mozog.

2010. június 8., kedd

I Wish I Could Fly

Az idei év egyik legpazarabb daláról már volt szó áprilisban, ám az azóta eltelt két hónap olyan átiratokat hozott, melyek mellett lehetetlen elmenni szó nélkül. A melbourne-i Miami Horror Moon Theory-jának három gyönyörű remixe született. Az elsőt a sokunk által kedvelt Punks Jump Up formáció prezentálja, kellemes űrdiszkós köntösben, a második egy hangyányit populárisabb jellegű, de éppúgy szerethető elektróhouse gyöngyszem Sam La More kezei közül, míg a harmadik egy csodás chillwave szerzemény, a Baby Monster duótól. Kötelező jelleggel tessék tölteni, mert ezek a 2010-es nyár legpompásabb darabjai lesznek és kötelező jelleggel tessék nézni az eredeti dal videóját is!

2010. június 3., csütörtök

Pixel Party

Úgy érzem,hogy az 8bit-ből sosem elég! Szóval kicsit felrázlak titeket egy mocskosul fülbemászó,agyérelpattintó muzsikával. Én is tegnap akadtam bele a neten...de muszáj nektek is hallani. Ez egy remekmű...awesome!
Skin - Anything Can Happen[Enter Shikari rmx](mediafire)

2010. június 2., szerda

No More Rainy Days

Tudom, hogy mindenki unja, hogy hetek óta sír az egész ország az időjárás miatt, de ez már tényleg több a soknál. Az esőűzőtánc apropójából engedtessék meg egy igazán nyári dal bemutatása. Az Inner City nevű duó a populáris detroit house legnagyobb császára volt a '90-es évek fordulóján. Jópár olyan igazán kiemelkedő dalt adtak, melyek azóta is előszeretettel aratnak bármely partiban. Ezen dalok egyike volt a Good Life, mely egy igazán nyári hangulatot sugalló, csodás bulihímnusz. A londoni illetőségű főképp a dubstep és grime vonalon mozgó Geeneus rádió lemezlovászainak segítségével és egy szintúgy brit hölgy, Katy B közreműködésével a napokban jelent meg egy mocskosul jó Good Life átértelmezés. Egy  olyan kellemesen zakatoló vokális elektróhouse-ról van szó, amelynek a sokszori meghallgatásával simán elűzhetőek a felhők!

2010. május 31., hétfő

N'importe Comment

Eljutottam oda,hogy felrakjak én is valami finomságot. Nemrég kijött Toxic Avanger és Orelsan kooprodukciójával a N'importe Comment című dalocska. A hiphop igen távol áll tőlem egyébként, de ha elektróval van fűszerezve úgy már jobban csúszik! (Ha Dizzee alatt se menne valami jó kis dallam...bevallom őt se kedvelném) Szóval ez a track igen jó kavalkádja a francia elektró és hiphop-nak. Azt pedig még én is tudom - akinek tényleg nem a kedvenc műfaja -,hogy a francia hiphop messze földön híres. Gyerünk hallgatni!
Jah és köszi Ati,hogy sorkizárt voltál!
Tapsoljuk meg Atit!:)
The Toxic Avanger ft Orelsan-N'import Comment[original version](mediafire)

2010. május 28., péntek

Boy? Man!


Boy 8-Bit, egy fiatal tehetséges, feltörekvő új producer, akit régi számítógépes játékok inspirálnak, legalábbis ezt írják az úrról.
Restricted 18 egy nagyon erős dolgozat, érzékelhető a bevezetés ,tárgyalás és befejezés, szóval tényleg szétbontható részekre, nem éles határvonalak jellemzik, hanem lágy átmentek, tényleg nagyon megszerettem ezt a 7 perces trekket.
A 8 bit műfajnak én nem vagyok túl nagy barátja, nekem kicsit unalmas, de Boy 8-Bit érzésem szerint rövid időn belül saját területén kívül is nagy népszerűségnek fog örvendeni.
Tehát 8bit, és sorkizárt is voltam.
Boy 8-Bit - Restricted 18(mediafire)

2010. május 27., csütörtök

G to the R to the U to the M

Rengeteg saját szerzemény és zseniális remix után néhány nappal ezelőtt végre megjelentette nagy kedvencem GRUM a debütalbumát Heartbeats címmel. Nem akarok átfogó kritikát írni a lemezről, nagyvonalakban viszont elmondom a véleményemet. Abszolút azt kaptam amire vágytam, egy habkönnyű, franciás elektrólemez kiforrott dallamokkal és szerethető vokálokkal. Egy Kunk (mi más?) parti keretein belül hazánkat is megjárt srác 13 egytől-egyig élvezhető dallal rukkolt elő, amiből azért már ismertünk néhányat, a nagyrésze viszont abszolút újszerűen hat. Olvastam olyan kritikát a lemezről, miszerint a dalok teljesen egy kaptafára épülnek, ám ezt azon nyomban meg is cáfolnám. Három külön csoportra lehet osztani az albumot. Az elsőbe a már megszokott könnyed vokállal megspékelt nyári számok tartoznak, mint például a címadó - és emberünk eddigi talán legnagyobb slágere - a Heartbeats. A második csoportba tenném az igazi elszállós, vezetéshez tökéletes dalokat. Ilyen a Transport, ami gyorsan személyes kedvencemmé is vált. Harmadikként pedig örömmel tapasztaltam, hogy GRUM felfeküdt a mostanság igencsak hódító chillwave irányzatra néhány szám erejéig. Ilyen a Someday We'll Be Together. Mindenkinek ajánlom a lemezt, aki kicsit is nyitott a kellemes elektróra, GRUM-ban egyszerűen nem lehet csalódni!